A
Brontë nővérek – Charlotte, Emily és Anne – angol írók voltak az 1840-es, 50-es években. Regényeik megjelenése hatalmas szenzációt keltett és azóta is az angol irodalmi kánon részei.
Édesapjuk Patrick Brontë tiszteletes az ír Down grófságban született 1777-ben, (neve írül: Padraig mac Aedh Ó Proinntigh). Családneve utolsó betűjére akkor került fel a két pont (umlaut), miután átköltözött Angliába. A viktoriánus korban egyáltalán nem volt ez szokatlan formula, csupán annyit kívánt jelezni, hogy ott magánhangzó áll, tehát a név két szótagos.
Patricknak hat gyermeke született, Maria, Elizabeth,
Charlotte, Patrick Branwell,
Emily Jane és
Anne. A testvérek a yorkshire-i Haworth-ben nőttek fel, a négy fiatalabb felnőttkorra túlélte anyjukat és két nővérüket. 1824-ben a négy legidősebb Brontë nővért beíratták a Cowan Bridge-i Clergy Daughter's School iskolába. A következő évben Maria és Elizabeth, a két legidősebb nővér megbetegedett és rövidesen meghalt. Ezután Charlotte és Emily is otthagyta az iskolát.
Már kora gyermekkoruktól kezdve írtak otthon verseket és apróbb történeteket, amikből 1846-ban ki is adták első könyvüket saját költségükre Currer, Ellis és Acton Bell írói álnevek alatt (nevük kezdőbetűit megtartották). A könyv kis feltűnést keltett, két eladott kópiával. A következő egy évben mindegyik lány előrukkolt egy új regénnyel. Charlotte a
Jane Eyre-rel, Emily az
Üvöltő szelekkel (Wuthering Heights) és Anne az
Agnes Greyjel. Hosszú időbe telt kiadót találni, de megérte, mert a regényeket hatalmas siker fogadta és rövidesen bestseller lett belőlük. Sajnos azonban a nővérek rossz egészségi állapota erősen lerövidítette írói pályájukat. Emily meghalt a következő évben, még mielőtt befejezhette volna következő regényét, Anne-nek pedig sikerült még kiadni második regényét
(Wildfell asszonya) 1848-as halála előtt.
A Brontë nővérek művei közül a
Jane Eyre lett a legsikeresebb a kiadást követően, egészen a mai napig. Charlotte
Shirley című regénye 1849-ben jelent meg, ezt a
Villette követte 1853-ban. Első regényét, a
Különös tanítványt csak halála után adták ki 1857-ben. Befejezetlen regényét
(Emma) kiadták 1860-ban, és a 20. század végén néhány kamaszkori írását is megjelentették. Charlotte 38 évesen halt meg 1855-ben rövid betegség után, alig egy évvel azután, hogy hozzáment feleségül apja kurátorához, Arthur Bell Nichollshoz.
Charlotte Brontë
(1816. április 21.-1855. március 31)
Charlotte Thornton-ban, Yorkshire-ben (Anglia) született egy ír-anglikán pap, Patrick Brontë és annak felesége Maria Branwell hat gyermeke közül harmadikként.
1824 júliusában a két legidősebb lányt – Mariát és Elizabethet elküldték a Clergy Daughters Iskolába Lancashire-be. Augusztusban Charlotte, novemberben Emily is csatlkozott nővéreihez. Az iskola szegény körülményei tartósan hatottak Charlotte egészségére, és ezek okozták két nővére, Maria és Elizabeth halálát, akik tuberkulózisban haltak meg 1825-ben, miután távoztak az iskolából. Charlotte később erről az iskoláról mintázta Lowoodot Jane Eyre című művében; ugyanebben a regényben Helen alakjában állított emléket két nővérének.
Otthon, a haworthi plébánián Charlotte és testvérei, Branwell, Emily és Anne képzeletbeli birodalmakat találtak ki és elkezdték feljegyezni ezek lakóinak életét és küzdelmét. Charlotte és Branwell egy Angria nevű királyságról írt történeteket, Anne és Emily pedig Gondalról költeményeket. A mondák bonyolultak és összetettek voltak; gyerekkori és korai kamaszkori megszállott érdeklődésük alapozta meg felnőttkori, irodalmi munkájukat.
Charlotte a Roe Head-i iskolában folytatta tanulmányait 1831 és 1832 között. Itt kötött egész életen át tartó barátságot Ellen Nusseyvel és Mary Taylorral. Ebben az időben (1833) írta a Zöld törpe című művét. 1835 és 1838 között tanár volt. 1839-ben különböző családoknál kezdett nevelőnőként dolgozni Yorkshire-ben, 1841-ig. 1842-ben Emily-vel Brüsszelbe utazott, majd külföldről való hazatérésük után Charlotte angolt, Emily pedig zenét tanított. Külföldi tartózkodásuk nagyon rövid volt, mert nagynénjük, Elizabeth Branwall 1842 októberében meghalt. Charlotte 1843 januárjában egyedül tért vissza Brüsszelbe. Második tartózkodása alatt nem volt boldog: egyedül érezte magát és honvágya volt. 1844-ben végleg visszatért Haworthba, és később brüsszeli tartózkodásából merített ihletett Az angoltanár és Villette című regényeihez.
1846 májusában Charlotte, Emily és Anne egy gyűjteményt adott ki költeményekből Currer, Ellis és Acton Bell álnéven. Bár a könyv nem keltett nagy érdeklődést (csak 2 példányt adtak el belőle), a testvérek mégis úgy döntöttek, hogy folytatják az írást, és elkezdtek dolgozni első regényeiken. Charlotte továbbra is Currer Bell-ként publikálta első 2 művét. Regényei durva kritikákat kaptak, mert a hagyományos női szerepeket feszegették. Sok találgatás volt, hogy Currer Bell valójában nő vagy férfi.
Branwell, a család egyetlen fia krónikus légcsőhurutban szenvedett, amit súlyosbított a sok ivás, így 1848 szeptemberében meghalt. Charlotte mindvégig úgy tudta, hogy öccse tuberkulózisban halt meg. Emily 1848 decemberében, Anne pedig 1849 májusában hunyt el tüdőbajban.
A Jane Eyre nagy sikerére való tekintettel a kiadója azt javasolta, hogy néha látogasson el Londonba. Itt Charlotte csatlakozott egy magasabb rangú társadalmi körhöz, ahol barátságot kötött Harriet Martineau-val, Elizabeth Gaskell-el (aki később az életrajzát is megírta), William Makepeace Thackerayvel és G. H. Lewesszal. Sosem volt azonban pár hétnél tovább távol Haworthtól, mert nem akarta öregedő édesapját egyedül hagyni.
1854 júniusában Charlotte házasságot kötött apja segédlelkészével, Arthur Bell Nichollsszal. 9 hónap múlva, terhessége alatt halt meg, a halotti bizonyítványa szerint tuberkulózisban, de vannak olyan feltételezések is, hogy a terhesség miatti túlzott hányás volt az oka. Olyan híresztelések is terjedtek, hogy tífuszban halt meg, amit valószínűleg a Brontë háztartás legöregebb szolgálójától, Tabitha Ackroydtól kapott el, aki nem sokkal előtte halt meg. A családi kriptában van eltemetve a haworthi Szent Mihály-templomban, ahol Anne kivételével minden testvére nyugszik. Édesapjuk mind a hat gyermekét túlélte.
- Az angoltanár (The Professor) (megjelent „Különös tanítvány” címen is) (csak halála után jelent meg, 1857-ben)
- Jane Eyre (megjelent „A lowoodi árva” címen is) (1847)
- Shirley (1849)
- Villette (1853)
- Emma (töredékekben maradt)
Emily Brontë
(1818. július 30.-1848. december 19.)
Emily a yorkshire-i Thorntonban született.1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér – Charlotte, Emily, Anne – és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.
1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.
Miután nővére, Charlotte felfedezte, hogy Emily költői tehetség, nővérével és húgával 1846-ban elhatározták, hogy a költeményeikből kiadnak egy gyűjteményt. Hogy elkerüljék a női írók elleni kortárs előítéleteket, írói álneveket vettek fel. Mind a hárman megtartották nevük kezdőbetűit. Így lett Charlotte Currer Bell, Anne Acton Bell, és Emily Ellis Bell.
Emily 1847-ben publikálta egyetlen regényét, az Üvöltő szeleket egy három műből álló kötetben. Innovatív szerkezete meglepte a kritikusokat, emiatt vegyes fogadtatása volt, mikor először megjelent. Később az angol irodalmi egyik klasszikusává vált. 1850-ben Charlotte egy önálló regényként újra kiadatta, Emily igazi nevével.
Mint a nővérei, ő is elég sokat betegeskedett a sanyarú otthoni és iskolai viszonyok miatt. Szeptemberben, a bátyja temetése alatt megfázott, ám minden orvosi kezelést elutasított. Így halt meg tuberkulózisban 1848. december 19-én.
Anne Brontë
(1820. január 17. – 1849. május 28.)
Thornton falujában született, Yorkshire-ben, hat gyermek közül az utolsóként. Anne anyja, Maria Branwell Brontë egy évvel később, 1821-ben rákban meghalt, miután Haworthbe költöztek, ahol apját Patricket káplánná nevezték ki. 1825-ben két legidősebb nővére, Maria és Elizabeth tuberkulózisban meghaltak. Anne később azt írta, ez a két haláleset nagy hatást gyakorolt az ő és nővérei írásaira.
Anne 1835 és 1837 között nevelőnőként Miss Wooler iskolájában tanított Roe Headben (Huddersfield) és szabadidejét továbbra is írással töltötte, mint ahogy ezt már tette kisgyermekkora óta két nővérével, Charlotte-tal és Emilyvel. 1839-től különböző családoknál vállalt nevelőnői állást. 1845-ben a neki munkaadó család elbocsátotta az ugyanott házitanítóskodó Branwellt, ezért Anne sem maradt tovább náluk.
A nővérek első kiadványa egy verseskötet volt 1846-ban, egy évvel az Agnes Grey elkezdése után, amit Emily Üvöltő szelekével együtt, három kötetként publikáltak, ugyanabban a hónapban, amikor megjelent Charlotte Jane Eyre című műve. Második és utolsó regénye, a Wildfell asszonya 1848-ban jelent meg, nem sokkal bátyja, Branwell és nővére, Emily halála előtt (1848. szeptember és december).
Anne Scarborough sűrűn látogatott tengerpartjánál halt meg, ahol sokáig elnyúló betegségéből lábadozott. Egy kék tábla jelzi a városban, a Grand Hotel falán halálának helyét. Ebben városban, a Szent Mária temetőben van eltemetve.
- Agnes Grey (1847)
- Wildfell asszonya (The Tenant of Wildfell Hall) (1848)
